Már két napja oviba járók vagyunk. Igen, így többes számban, És ez nem a szülö azonosulása a gyermekkel, hanem még most kezdtük a beszoktatást. A beszoktatásról egy külön posztban írok. Itt és most valami más a téma.

Van egy orosz származású óvónö a csoportban. Nagyon kedves velünk felnöttekkel is és persze a gyerekekkel is. Gyorsan szóba is elegyedtünk csak úgy mellékesen ovi.-Mentes témákban. Például a zenéröl. Már csak azért is, mert ö zene-szakos, az én férjem pedig konkrétan zenész. És milyen megható volt hallani töle, hogy jósok éve egy iskolai produkcióban Brahms Magyar Táncok darabjára adtak elö koreográfiat. Elmesélte azt is, hogy pár éve befizetett egy buszos budapesti városnézö túrára, és mennyire tetszett neki. Söt végigjárta a híres fürdöket is. És mennyei lángost is evett. Milyen kár, hogy azóta se jutott lángoshoz sehol.

Na én rögtön kaptam az alkalmon, hogy egy kis reklámot csináljak a müncheni Magyar boltnak, ahol többek között frissen készült lángos és kürtöskalács is kapható.

Aztán szerepet cseréltünk, és mi meséltünk neki ha nem is oroszországi de legalábbis az orosz nyelvvel kapcsolatos élményeinkröl. Én a magam 40 évével és a párom az 1966-os születési évével igencsak aktív részesei voltunk a nagy szovjet-magyar barátságnak. Legalábbis ami a nyelvórákat illeti. Én 5 évig emelt óraszámban tanultam az orosz nyelvet, a párom pedig ötödikes korától 8 éven át gyürte. Nagyon sok hasznos dolgot tanultunk. Egy pohár vizet ugyan nem tudnék kérni, de az iskolai jelentés mai napig álmunkól felébresztve is megy:

Táváris ucsítyel, ja dakladüvaju vam, nyikto nye átszuszvujet. - vagy valami ilyesmi.

Ezt a rendkívül fontos orosz tudással persze gyorsan el kellett dicsekednünk a frissen megismert orosz anyanyelvü óvónönek is.

Elöször kedvesen mosolygott, Aztán visszakérdezett, hogy hogy is mondta kedves apuka? Elismételtük. Ekkor már kezdett kerekedni a szeme. Újra elismételtette velünk. Mi pedig kedvesen mosolyogva mondtuk, hogy ez volt a szokás az iskolában, igy kellett minden orosz óra elején jelenteni. Persze, érti ö hogy mit mondunk, csak azt nem érti, hogy mégis miért volt erre szükség. Mert a nagy Szovjetúnióban ez bizony nem volt szokás. Sokkal lazább volt az iskola.

Egy egész világ omlott össze bennem.

Hát micsoda dolog már, hogy a nagy szovjet-magyar barátság keretében mi kis magyarok katonás rendben tanultunk Propaganda szövegeket a Szovjetúnióról. Méghozzá hosszú oldalakat kellett kívülröl megtanulnunk, és idöröl idöre számot adni tudásunkról a szigorú tekintetü Jelene Andrejevna színe elött ! A kedves szovjet pajtásoknál eközben vidám, önfeledt orosz órákkal teltek az iskolai napok. Hát hol itt az igazság? Mai napig büszke voltam rá, hogy én olyanokat mondani oroszul, hogy CCCP bálsájá bágátája sztrána. Na? Nem semmi igaz? Azt hittem, ha vizet vagy útbaigazítást nem is tudok kérni, egy ilyen mondatot bedobva még mindig nyerhetek egy kis szimpatíát magamnak.

Erre kiderül, hogy ezek az ismeretek a legkevésbé Sem kötnek össze bennünket a szovjet pajtásokkal. Söt!