Show must go on  - avagy terrortámadások ide vagy oda, 2017 szeptember 16-án megnyitotta kapuit a 184. müncheni Oktoberfest. 

Az elmúlt években változtak ugyan kicsit a szabályok és a belépés, de a Panem et circenses (Kenyeret és cirkuszt a népnek) elve még mindig érvényesül. Végülis a világ legnagyobb majálisáról beszélünk, amire évröl évre kb 6 millió látogatót várnak a világ minden tájáról. 31 hektáron, 16 napon keresztül folyik a dínom dánom, és persze a sör. Összesen több mint 6 millió liter sört mérnek ki ezidö alatt. Az elsö napon az elsö hordót hagyományosan a polgármester veri csapra.

Majálist írtam, mert én mindig azt szoktam mondani az otthoni érdeklödöknek, hogy ez itt pont olyan mint a magyar majális csak sokkal nagyobb és drágább. A sör-virsli-vurstli hármasa viszont itt is meghatározó. Jókat lehet enni-inni, mulatni és sürgözni (körhintázni), és persze itt is elöfordulnak verekedések. Tavaly mondjuk azzal is tele voltak a helyi lapok - fényképpel illusztrálva - mikor félreérthetetlen pózban kaptak rajta egy párt az egyik sátor mellett. Ha jól emlékszem pénzbüntetéssel sújtották öket. 

Az Oktoberfest eredete egyébként az 1800-as évek elejére nyúlik vissza. Egészen pontosan 1810 oktober 17-re. Ekkor tartották Lajos herceg es Terézia hercegnö esküvöjét, és a bulira München város teljes lakosságát meghívták. A party annyira jól sikerült, hogy azóta is minden évben megrendezik a mulattságot. Háborúk miatt ugyan kimaradt néhány év. Sört 1880 óta mérnek, és azt is elég hamar felismerték, hogy jobb ezt a mulattságot szeptemberben tartani, hiszen nagyobb valószínüséggel nem kell megfagyni. 

Hagyományosan csak a München városában müködö sörgyárak mérhetnek sört a Wies-en. Egészen pontosan 6 müncheni sörgyár kepviseltetheti magát a Fest-en: Augustiner, Hacker Pschorr, Hofbräu, Löwenbräu, Paulaner és a Spaten. Ez a szabály annyira erös, hogy még az egykori uralkodó  Wittelsbach család saját sörgyára sem jelenhet meg. A Hofbräu - a királyi sörfözde az egyik legrégibb, több mint 400 éve müködö tradicionális müncheni sörgyár. Bizony nem kis dilemma elött állt a vezetöség az 1900-as évek végén, mikor kinötték az akkori sörgyár kereteit. München már akkor is elég zsúfolt volt ahhoz, hogy valahová még egy méretes sörgyárat be tudtak volna préselni. Viszont ha kivül kerül a város közigazgatási területén, akkor ugye elveszíti a sörmérés jogát az Oktoberfesten. Végül 1988-ban a város peremén, Riem városrészben épült meg és ma is ott áll a sörgyár. Pedig nyilvánvalóan nem csekély bevételük származik abból a két hétböl. Legendák keringenek arról, hogy különbözö poziciókban mennyit lehet kaszálni ha valaki bevállalja hogy látástól mikulásig dolgozik az Oktoberfest-en. A meló nem kevés, a fizettség állítólag nagyon is búsás, bekerülni viszont nagyon nem könnyü. Nem tudom, én még nem próbáltam.

 Az Oktoberfest idején speciális, magasabb alkoholtartalmú sör kerül forgalomba és a sörcsapokba. Nem muszáj csak emiatt kilátogatni a Fest-re, mert bármely italboltban bevásárolhatunk az Oktoberfestbier-böl és otthon magunk kedvére baráti körben vagy magányosan iszogathatunk. Kétségkívül olcsóbb megoldás, de a feeling messze nem ugyanaz. 

De erröl a helyiek tudnának igazán mesélni, milyen is volt még jó pár évvel ezelött. Amikor még jórészt a Münchenieké volt a pálya, és csaknem egész München Oktoberfest hangulatban és népviseletben töltötte ezt a két hetet. Ma már ez nem annyira jellemzö. Sajnos. Némi ízelítöt kaphatunk a hajdan volt majális hangulatából, mert az Oktoberfest egy aprócska szeglete még a régi hagyományokat képviseli - Oldie Wies´n néven. Ide pár euros belépöt kell fizetni, cserébe viszont alacsonyabbak az árak.

 A kavalkád egyébként ma már nem csupán a turisták nagy száma miatt olyan színes és változatos, hanem azért is, mert a statisztikák szerint a müncheni lakosságnak már (több mint ?) a fele elsö vagy második generaciós bevándorló. Köztük rengeteg olyan népcsoport akik bizony már ránézésre is igencsak elütnek a nagy átlag europai vérvonaltól. Valóban van abban valami morbid mikor pl. négerek parádéznak tökéletes bajor népviseletben. Föleg ha még meg is szólal "bájerisül". Magam részéröl én itt legfelejebb megmosolygom a dirndl-be öltözött kedves kínai lányokat vagy brazil nöket. Hiszen én magam is csak bevándorló vagyok. Viszont nagyon fura belegondolni milyen lenne ha Magyarországon látnám öket magyar népviseletben május elsején.

2016-ban jelentösen  visszaesett a látogatók száma - csak! 5,5 millió vendégröl szóltak a jelentések. És abban az évben történt elöször, hogy kerítéssel vették körül az Oktoberfest területét, hogy csak a kiépitett kapukon keresztül lehessen ki és bejutni. Ez lehetöséget nyújt bizonyos fokú ellenörzésre is. Kitiltották a hátizsákokat, nagyobb táskákat. Illetve számítani lehetett rá, ahogy most is, hogy szúrópróbaszerüen ellenöriznek. Mindez persze az egyre gyakoribb europai terrortámadások miatt. 

Az már régóta szabály, hogy gyerekkocsival vasárnapokon és ünnepnapokon egyáltalán nem lehet bemenni, hétköznap pedig max este 18 óráig. Kiskorúak maximum 20 óráig tartózkodhatnak a területen, de addig is csak felnött kisérövel. Szerintem jogos, nekem tetszik. Egyáltalán nem gyereknek való látvány mikor csili-vili népviseletbe öltözött hölgyek-urak padló részegre isszák magukat és adott esetben a mentö viszi el öket. Arról nem is beszélve, hogy a délutáni órákra már inkább hasonlít szardiniás dobozra a terület, akkora a tömeg.

Létezik egy sörkerti tradíció ami az Oktoberfest-re is érvényes - ennivalót vihet magával az ember, de innivalót ott kell vásárolnia. Namármost én hatizsák és egy fél liter víz nélkül a legritkább esetben indulok el itthonról, így én duplán gyanus egyénnek számítok. Nem is csoda, hogy 2010-ben mikor a szüleimet meghivtam hozzánk és életemben elöször betettem a lábam egy sörsátorba rögtön ki is szúrtak a biztonságiak. Kipakoltatták velem a hátizsákom és rögtön el is vették a vizem. Meglepö módon kifelé menet visszakaptam. 

Ha már a sörsátort megemlítettem, ez azért nagyon nem egy müanyag ponyvás tákolmány. Kisebb falu lakossaga simán helyet foglalhat benne. Igen masszív fagerendák adják a vázát, és a padló is stabil dobogó. Esöben nem kell a sárban dagonyázni a vendégeknek. Az csak egy téveszme hogy a padok alatt csatornák vannak, ami a jelentös sörfogyasztás miatt termelödö vizeletet lenne hivatott elvezetni, megkímélve ezzel a sörimádókat a wc-re látogatás nyügétöl.

Az Otkoberfest megítélése persze itt sem egységes. Sokan nehezményezik, hogy túl sok a turista, túl drága és túl modern. És különben is milyen dolog már évente egyszer két hétig népviseletben tetszelegni, aztán az év többi részében meg a szekrény mélyére számüzni a szép ruhákat. 

De olyan is van aki egész évben arra spórol és arra tartogatja az éves szabadságát, hogy szeptemberben a Wies-en dorbézolhasson. 

Magyarország és az ott élö Oktoberfest-rajongók kivételes helyzetben vannak, hiszen ma már naponta ötször indulnak vonatok Budapeströl Münchenbe. A rengeteg buszos vállalkozóról már nem is beszélve. Aki idöben vásárol jegyet az már 60 Euroból megúszhatja oda-vissza. Söt, olyanokkal is találkoztam akik a szállásfoglalással sem bajlódtak, egyik éjjel kiutaztak, az egész napot az Oktoberfesten töltötték, majd még aznap éjjel vissza is utaztak. 

A terrortámadásoktól való félelem is rendesen beszivárgott az emberek hétköznapjaiba. Itt van mindjárt egy kedves müncheni magyar ismerösünk, akihez 2 évvel ezelött költözött ki az új szerelme Budapeströl. Ezáltal a mi népesnek nem nevezhetö baráti körünk is egy fövel gyarapodott. Hurrá! A hölgy természetesen már elöre örült, hogy immár müncheni lakosként libbenhet be a Festre, mire a hösszerelemes a következöképpen reagált:

- Hülye vagy? Eszemben sincs odamenni, nem akarok én meghalni! Persze, ha te akarsz, menj csak nyugodtan. 

Ez aztán a romantika :-)

Az én párom ugyan itt él már 18 éve, és büszke rá, hogy ezidö alatt mindössze egyszer tette be a lábát az Oktoberfest területére. Akkor is jórészt szakmai indíttatásból, és csak kis mértékben az én unszolásomra - lévén hogy zenész társai léptek fel az egyik sátorban, és öket mentünk megnézni, meghallgatni. Másra nem is lett volna lehetöségünk, mert a sátor már 12-kor tömve volt, alig tudtunk bemenni. Van lehetöség elözetes asztalfoglalásra, mondanom sem kell,elég borsos áron. Idén kijelentette, hogy ha fizetnének érte se menne ki. Pedig én már a kislányunknak is beszereztem egy kis bajor ruhácskát. 

Hogy mennyire hozzátartozi münchenhez az Oktoberfest abból is látszik, hogy az általunk választott óvodából a nagycsoportosokkal minden évben kilátogatnak. Természetesen kora délelött még mielött a tömeg megrohanná.

És ami engem illet? 

Rómában élj úgy mint a rómaiak - tartja a mondás. Nos, mi ugye Münchenben élünk. Engem könnyen le lehet kenyerezni egy adag forró szilvalekvárral töltött gözgombóccal, vaniliasodóval és darált mákkal. Ha nem lenne akkora a tömeg azt mondanám olyan mint egy óriási szabadtéri játszóház, ahol a felnöttek is felülhetnek is kipróbálhatnak minden játékot. A szülövárosomban még nem tapasztaltam, hogy felnöttek önfeledten szórakoztak volna a körhintán ülve, vagy egy óriáscsúszdán. Itt viszont ez teljesen normális,és én nagyon élvezem. Szerintem gyönyörüek a lányok, asszonyok a szebbnél szebb ruhákban, a csodás frizurákkal amiket külön erre az idöszakra kreálnak. Ilyenkor a legtöbb munkahelyen is megengedett népviseletben megjelenni, még néhány bankban is. Szerintem nagy kár, hogy a magyar népviselet már teljesen kikopott a használatból, és legfeljebb a néptáncgálákon csodálhatjuk meg. Sajnálom, hogy München is ebbe az irányba tendál.

Tavaly az akkor 1 éves kislányunkkal nem vállaltuk be az Oktoberfestet. Csak a közeli sörkertig merészkedtünk. Ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy ha újra rám jön a dirndl-m, akkor azt veszem fel, Egyes egyedül voltam a népviseletemmel a sörkertben. 8-10 éve ez még teljesen másként volt.

Nem hiányoznak a részegek, a randalírozók és a tömeg a metron. Nem hiányzik a 10 Euros sör és a sok drága bóvli sem. Söt a terrorveszély sem, akár valós akár csak belénk táplált. De az Oktoberfest alapvetöen jó alkalom lenne a kikapcsolódásra. 

Sose gondolkodtam rajta mit is takar a bolhacirkusz, talán ugyanúgy nincs semmi köze a bolhákhoz mint a bolhapiacnak - gondolhattam volna. Pedig van. A bolhacirkusz az ami - bolhacirkusz - apró drótokkal fogva tartott bolhák a föszereplöi, pici szerkezeteket hoznak mozgásba az "idomár" unszolására. Bármennyire is a "nem szeretem" kategóriába tartoznak nálam a bolhák, csaknem megsajnáltam öket - a cirkuszban bizony ök is a cirkuszi allatok sorsában osztoznak, nincs kivétel.

Mellesleg van egy teljesen saját ráadásul magyar Oktoberfest sztorink. Annak idején a lagzinkon mi  sem modern sem régimódi esküvöi játékokat nem engedélyeztünk. Inkább egyedi ötleteket vetettünk be. Mivel az esküvö napja pontosan az Oktoberfest megnyitójára esett rendeztünk egy mini-oktoberfest-et. Az akkor 6 éves unokaöcsém posztókalappal a fején csapolta a sört a vendégeknek egy mini hordóból. Nagyon jól sikerült!

Egy szó mint száz - részemröl évente egyszer egy napra szívesen álcázom magam bajor menyecskének, és kacagva siklok le az órás csúszdán mintha még mindig gyerek lennék.