Itt és most nem az egészségügyröl hanem kifejezetten az orvosokrol szeretnék pár gondolatot megosztani.

Meg van ez a Hofi poen?:

- Müvészkém maga túlsúlyos!

- Maga meg szép.

Anyukámál pár éve elég súlyos csípü ízületi kopást találtak, nem maradt más megoldás mint a csípöprotézis. Keresett hat egy sebészt akihez bejelentkezett mütétre a debreceni klinikán, Megbeszéltek pár dolgot, kitüzték a mütét idöpontját, és azzal az "utasítással" indulhatott haza az én anyám, hogy a mütétig (5 hónapon belül) fogyjon legalább 20 kilót. Ez Volt a második, egyben kedvezöbb szcenárió. Az elözö orvos ugyanis kerek perec elutasította a túlsúlyára hivatkozva. Nem, valóban nem egy nádszál kisasszony az anyám. De töle súlyosabb egyéniségek is átestek már egy ilyen müteten, mégpedig sikerrel.

JA, mindkét doki csak szuszogva kapott levegöt, és kB 20 Kilo háj párnázta a testüket. ´Könnyü mások felett itélkezni, az észt és utasításokat osztani. Na de tükörbe nézni...?

Hogy miért irom ezt itt le? Nos, erösen gondolkodom már napok óta, de nem tudok egyetlen egy dagadt orvosra Sem visszaemlékezni eddigi müncheni életemböl. Hozzáteszem, ha nem muszaj nem rohangálok orvoshoz, próbálok vigyázni az egészségemre.

Az hogy nem hájas egy doki, csak egy dolog. De hogy úgy néz ki mint egy fitnesz-edzö...! Vagy mint valami Modell egy divatmagazinbol. És ez nem vicc! Volt olyan eset, hogy nem mertem elhinni, hogy az éppen engem vizsgáló személy bizony maga az orvos. Napbarnitott bör, megnyerö mosoly, nyílt tekintet, aktuális divat szerinti színekben gondosan összeválogatott öltözék, és fittes-edzökhöz illö testalkat..... Köpeny??? Csak elvétve láttam köpenyes orvost, ha igen akkor jellemzöen a doktornök hordanak köpenyt.

Arról nem is beszélve, hogy az orvos maga veszi le a vért, ha szükséges. Nem küldözget ide-oda vérvételre.

Ezzel együtt persze idö itt sincs a páciensre. A doki lendületesen beviharzik. Hatarozottan erös kézfogással üdvözöl. (Na ez az amire egyáltalán nem vágyom - súlyos izületi gyulladással vannak tele a kezeim) Egyetlen pillantást vet a beteg kartonjára. Vagy annyit Sem. Talán egyet kérdez, vagy annyit Sem. Közli a véleményét egy fél mondatban. Intézkedik. Injekció / röntgen / vérvétel / recept. Mosolyog és már nyújtja is a kezét és tessékel kifelé. Öt perc es az ember már kívül is van az ajtón.

Érthetetlen hogy lehet mégis órákat eltölteni a váróban.

Én meg minden egyes idöpont elött napokon át fogalmazom a nagy-monológomat a betegségem kezdetéröl, eddigi lefolyásáról, az eddigi kezelésekröl, terápiákról..... 

Sokan félnek orvoshoz menni a hiányos nyelvtudásuk miatt. Az én tapasztalataim alapján, ehhez nem kell nyelvtudás. Az ember rámutat hol fáj. A mindent tudó / látó doki bólint és már kész is a diagnózis. A kedves beteg fáradhat a betegirányítóhoz ahol már jön is ki a nyomtatóból a recept, és viszlát.

Aztán mikor az ember a gyógyszertárban megkapja a kiváltott rovosságot, kiderül hogy ez nem arra van, ezt már próbálta és nem vált be, vagy valami okból pont azt a gyogyszert nem szedheti....

Már Magyarországon is az Volt az álláspontom, jobb ha az ember önmagát gyógyítja mert az rovosoktól nem sok jóra számithat. Ez a véleményem itt Sem változott. CSak megerösödött.