Ott tartottam, hogy hirtelen nagy szerelembe estünk, de ugye egynastól csaknem 1000 km-re éltük a hétköznapokat. Milyen nagy szerencse, hogy már az Internet korát éljük :-) Mi minden szabad percünkben a neten logtunk és egy Chat programon keresztül csevegtünk. Aztán támadt egy korszakalkotó ötletem - kiutazom hozzá Münchenbe.

A gondolatot tettek követték, és rögtön másnap idöpontot kértem az ügyvezetönél egy rövid beszélgetésre.

Említettem már, hogy csúcs-szuper munkahelyem Volt? Jo csapat, jo fizu, jo körülmények, mesés plusz juttatások - kell ennél több? Kell! Mármint, hogy kellett a céges autó a müncheni kiránduláshoz. Ehhez pedig jól jött, hogy 6 hetente az osztrák tulajdonosokkal Bécs mellett Volt randevúnk. Gondoltam, Bécstöl már csak egy ugrás München, a Meeting pedig kedden lesz - a hétvége pont ideális egy kis autózáshoz.

A beszélgetés így történt:

- Péter, elkérném a kiscorsat hétvégére.

- Ezért hívtál die?? Ott van, vigyed. - és már állt is fel és Indult is az ajtó felé.

- Münchenbe mennék vele. - na erre igen gyorsan visszaült.

De még így is nagyjából tiz perc alatt lebótoltuk, hogy akkor mennyit tankolhatok a cég számlájára mint kiküldetés és mennyi terheli majd a saját zsebem. Nem kérdezett semmit, hogy mégis milyen apropóból akarok én 3 nap alatt 2000 km vezetni. Es én nagyon hálás voltam ezért neki. Egy kikötése Volt, hétfö reggel idöben ott kell legyen a megbeszélésen.

Persze a kollégák többségének nyitott könyv voltam, és egyébként sem bírtam magamban tartani az elmúlt napok eseményeit. Egyszerüen iszonyatos mértékben telitödtem endorfironokkal. Valoságos endorfin-banzáj dult bennem.

Na otthon azért egy kicsit másképp nézett ki a beszélgetés. Nagy levegö: Hétvégén Münchenbe utazok. Már elkértem a céges autót.

ÉRtsd ez alatt: én, a 30 eves NÖ, aki még életében nem ment messzebb autóval 45 km-nél a szülövárosától, egy 41 éves frissen elvált PASIÉRT, akit 10 nappal korábban láttam elöször, (a szüleim pedig talán egyszer látták messziröl) közel 1000 km-t fogok vezetni, és eltünök 3 napra.

Édesanyám feje elborult - Ki ne találd! - préselte ki a szavakat fogvicsorogva.

Apukám nem szólt semmit. Felállt és átment a nappaliba. Én meg ültem ott és vártam hogy lesújtson rám anyám haragja, De aztán mégis jobbnak láttam menekülöre fogni a dolgot és apu utan mentem a nappaliba. Ült a kanapén és a Budapest térkép Volt elötte. - Meg kell beszéljük, hogy jutsz át Pesten. - mondta, de azért Volt a hangjában némi aggódás.

Nagyon ráérzett a lényegre. Akkor még nem Volt körgyürü és számomra a legnagyobb para a pesti közlekedés. Vasárnap hajnalban indultam, hogy minél kevesebb forgalommal kelljen számolni.

A kollégák mind nagyon segítökészek voltak, és még egy kölcsön Margit-ot is kaptam. Így hivtuk ugyanis a navikat.

Folyamatos sms-kapcsolatban voltam az ut soran nem csak a szüleimmel és az újdönsült párommal hanem néhány kollégával is.

"Jol haladok, de Margit folyton le akar téríteni az autopalyarol"

"Ne hallgass arra a hülye ku..ra, maradj a pályán" Ilyen és ehhez hasonlo üzenetekkel szorakoztattuk egymast, miközben nyomtam a gázt és hallgattam a slágerrádiót.

Az osztrak-magyar határ után viszont megszünt a vétel, és ahogy haladtam idöröl idöre új zene csatornát kellett keresnem. Nagy szerencsémre más problémával nem kellett megküzdenem.

Egészen az osztrák német határig különösebb esemény nélkül telt az út. EGyet leszámitva - Bécs elött annyira elcsodálkoztam, hogy elfelejtettem lehajtani az uj elkerülöre. Na akkor rendesen berittyentettem.

München elött a Hozkircheni pihenönel Volt a talalkozónk. Másfél napot tudtunk együtt tölteni, és ebben az idöben nekem részben a keddí meetingre is készülnöm kellett. Vittem magammal a laptop-ot, dossziékat és beköltöztem a nappalijaba.

Oktober közepe Volt, es kellemes meleg és csodás napsütés. Idealis egy setahoz a parkban. CSak amultam és bámultam. Gyönyörü kertek, kacsak, ludak, nyulak, mokusok mindenfelé. És rengeteg sok ember. Elkepesztöen sokan napoztak. Most, ahogy ezt írom csodálkozom rá, hogy mennyire megváltozott a park hangulata az eltelt évek során. Rég nem láttam már nyulat, mokust is csak elvétve, es a parkba látogató népek összetßetele is igencsak megváltozott. Napozok szama is jelentösen lecsökkent.

A séta után hazamentünk, ébédelni. REszelt leves Volt a menü - az én kérésemre :-)

Jól lakottan es szotlanul üldögéltünk az asztalnal. Aztan ö törte meg a csendet.

- Te tudnal itt élni - kérdezte félénken.

Azt hittem szórakozik velem. Ott és akkor ennél szebbet jobbat nem is tudtam volna elképzelni.

Azóta változott a véleményem, árnyaltabb lett.

Ezen a blogon irok arról, hogy mit hogy látok, miket éltem meg. folyt-köv.