Azt irtam az elöbb más itt mint Magyarországon. Most gyorsan említek egy példát. Azért ezt, mert ez meglehetösen friss élmény.

Van a közelünkben egy füves pálya. Nem kifejezetten foci pálya, de kb akkora és természetesen focizni is lehet és szoktak is rajta. A sarokban egy aprócska játszótérrel.

Egyszercsak megjelent rajta keresztben egy fólia csík, és ezzel egyidöben körben a kerítésen rengeteg kézzel írott fecni - "Nem adjuk a pályánkat" és hasonló felíratokkal. Elég hamar kiderült, hogy a város beépíteni szándékozik, és ez ellen tiltakoznak. A fólia-csík jelzi a beépítés határát - kB. a pálya fele tünne el.

A polgárok összefogtak és tiltakoozó akcióba kezdtek. Minket ugyan nem érint a dolog közvetlenül vagy személyesen, mert mi nem járunk oda. Legfeljebb elsétálunk mellette. Egyelöre. De ki tudja mit hoz a jövö. És különben is. Nagyon is egyet tudtam érteni a tiltakozókkal. Így nem is Volt kérdés számomra, hogy aláirjam-e az aláírásgyüjtö ívet.

Megjegyzem nagyon profin csinálták az egészet. Rengeteg szórólapot hordtak szét szerte a környéken. Nem házilag gyártott, hanem nyomdában rendelt szórólapokat. Részben tájékoztató jelleggel. Részben támogatókat kerestek. A környezö házak kerítése napokon belül "Mentsük meg az Unnützwiese-t" molinokkal lett teleaggatva.

Elsösorban a szabad játékhoz való jogra apelláltak, és persze a zöld terület megörzését kérték a városvezetöktöl. Biztos ami tuti alapon bevetették a denevéreket is. Állítólag laknak ott denevérek, akiknek az élettere sérülne a beépítéssel.

Hipp-hopp hivatalossá tették a szervezetet, és már a belvárosban is folytatták az aláírásgyüjtést. Kellö számú aláírás birtokában az illetékes hatóság köteles napirendre tüzni a felvetést és érdemben foglalkozni vele. Más városrészek is csatlakoztak hozzájuk. Az info-estre meghívták a döntéshozókat is. Az újabb info-estre újabb szórólapozás keretében toborozták az embereket, hogy minél nagyobb tömegben tudjanak hangot adni a  céljaiknak. Újságcikkek születtek. Fotók az emberekröl, családokrol, gyerekekröl .. ahogy összegyülnek a pályán a jó ügy érdekében. Web oldal készült, ahol folyamatosan tájékoztatták az érdeklödöket, támogatókat.

A környék üzleteiben aláírás gyüjtö íveket helyeztek ki, hétvégente a szupermarketek elött kampányoltak. Magánemberek. A szabad idejükben. Semmi tolakodás, semmi agresszió, semmi nyomulás - diszkréten de határozottan.

A megmozdulás olyan erövel hatott, hogy végül kiterjesztették a város egész területére. Már nem csak az Volt a cél és a tét, hogy sikerül-e ezt a füves pályát megmenteni, hanem a város összes aktuális zöld területének megmentésének célja lebegett a szemük elött. Illetve lebeg még mindig, mert az akció ebben a vonatkozásban még tart.

A tét egyáltalán nem kicsi. Ugyanis az ingatlan helyzet Münchenben katasztrófális. Nagy a hiány megfizethetö kiadó lakásokból, Erröl hosszan lehetne értekezni, itt és most csak annyit szeretnék elmondani, amit az újságban olvastam. A város vezetés azzal érvelt, hogy nagy a nyomás rajtuk az állampolgárok részéröl, a lakáshiány miatt. Területeket kell feláldozni a lakáshelyzet megoldására. Ingatlan szakértök nyilatkoztak arról hogy túlságosan szellösen élünk mi itt, és ideje lenne észrevenni, hogy bizony új szelek fújnak. A nagy elökertek és hátsóudvarok ideje lejárt - be kell építeni minden talpalattnyi helyet.

És akkor még a menekült helyzetet nem is említettem. Mert megbújva a sorok között ott Volt / van ám ez is. A "szociálisan rászorulóknak" épülnének a területen társashazak 1 szobás apartmanokkal. A tiltakozó akcióban ugyan nem nevezték nevén a szituációt, és nem ment el egy hangyányit Sem a rasszizmus irányába. De a kisemberektöl azért hallottunk olyan megjegyzéseket, hogy nehogy már a "Flüchtlingek-nek" (Menkülteknek) építsenek itt lakást.

Lényeg a lényeg, addig addig tiltakoztak - minden követ megmozgatva - míg a város építési hatósága visszalépett a tervtöl és a pálya megmenekült. Most "Köszönjük" felíratokkal van díszítve a kerítés.

És amíért ezt az egészet leírtam:

Egyrészt az állampolgároknak megadatik a lehetöség hogy beleszóljanak az életüket érintö döntésekbe. Ezzel tisztában is vannak, és élnek is a jogaikkal. Nem hözöngenek, hanem a törvény adta lehetöségekkel élve, a jogszabályok mentén menetelnek elöre a céljaik és személyes ügyeik érdekében. Nem félnek idöt, pénzt, energiát áldozni erre. Hisznek. Hisznek önmagukban. Hisznek a rendszerben.

Az másik kérdés, hogy megtehetik. Nem csak azért, mert a jogszabályok lehetövé teszik, hanem azért is, mert van rá idejük, energiájuk, nem utolsó sorban pénzük, és meg van hozzá a kellö ismeret, tudás. Nincsenek kizsigerelve, nem a másod- és harmadállásban töltik a szabadidejüket. És még sorolhatnám.

És a személyes része a történetnek:

A kis sarki cukrászdában ahol mi is megfordulunk idönként szintén ott hevertek az aláírásgyüjtö lapok. Mondtam is a páromnak, hogy az ö nevét is beírtam, legyen kedves aláírni. Ugyan odabigyesztette az aláírását, de rögtön legyintett is hozzá, hogy úgysincs semmi értelme az egésznek. Ha a város már döntött a beépítésröl, akkor az már úgy is lesz.

A cukrászda vezetöjétöl rögtön meg is kaptunk a magunkét. Illetve ö a magáét. Mondván - ezért tart ott az az ország (mármint hogy Magyarország), mert az emberek így állnak hozzá, és nem is fog ott semmi Sem megváltozni, mindaddig amíg az egyes ember ilyen véleménnyel van.

A hölgy egyébként félig Magyar.

Szóval más. És ezt nem csak mi magyarok látjuk, érezzük hanem mások is.