Mint az korábbi posztokból már kiderülhetett - elég késön lettem anyává. Egészen pontosan 38 évesen. Volt rá éppen elég idöm, hogy ismerös szülök iskolai-óvodai beszámolóin szörnyülködjek, és hálát adjak a sorsnak, hogy nekem nem kell pl. szülöi értekezletekre járnom. Ez az idöszak véget ért, tegnap óta én is a szülöi-re járó anyukák csoportjába tartozom.

Este 19:30-ra volt meghirdetve, azzal a megjegyzéssel, hogy várhatóan 21 órára végzünk. Téma: beszoktatás. Kicsit gyanús volt, hogy valami müvészeti dologról is írtak a meghívóban, de erröl majd késöbb.

Az oviban öszi hangulatban dekorált asztalok vártak bennünket, palackozott vízzel, és különbözö üdítökkel megterítve, kis tányérkákban sós és édes harapnivalókkal kiegészitve. Hófehérke érezhette így magát, a törpék házába lépve, mint én ott és akkor - lévén, hogy a gyerekek kis asztalkái voltak megterítve, a kis székek körbeállítva. Egyszerre volt kicsit abszurd, vicces és meglepö ugyanakkor nagyon kedves és barátságos. Az  "Engem várnak itt és szívesen látnak" üzenetet kommunikálva. Lekuporodtunk a kis székekre, és a vezetö óvónö ismeretette az este programját. Biztos voltam benne, hogy nem egészen pontosan értem, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg ez vár ránk.

 Bizony aki leül a kicsi asztalokhoz a kicsi székekre azt úgy is kezelik, mint a kicsi gyerekeket akik napközben szoktak itt üldögélni.

Elöször is ismerkedési estet tartottunk. Ehhez mindannyiunkat a szomszéd csoportszobába invitáltak, ahol körbe kellett állnunk. Egy nyekegö labda indul útnak. Akihez a labda kerül az bemodja a saját és óvodás gyermekei nevét valamint hogy melyik csoportba járnak. Mindenki más pedig feszülten figyel, ugyanis a második kör visszafelé történik és ezúttal a számonkérésröl szól - ki mit jegyzett meg az elhangzottakbol. Nos, én csupán a gyermek nevét tudtam megjegyezni. Ezzel hoztam a nagy átlagot.

Mindenki kapott egy darab lapot amire felírhatta az óvodával és az óvónökkel, valamint a beszoktatással kapcsolatos észrevételeit. Majd párokba rendezödve beszélgettünk ezekröl. A fö rendezési elv szerint 1-1 régi és új szülö alkotott egy párt. Azaz egy olyan szülö akinek a gyermeke már rendszeres oviba járo, és egy kezdö szülö. Ez komoly kihivás elé állított bennünket, lévén, hogy alig voltunk újak. De azért sikeresen abszolvátluk ezt a feladatot is. Nekem egy apukával és egy fiatal anyukával Volt szerencsém elbeszélgetni. Mindketten kívülröl fújták a szlogent, miszerint itt minden óvonö csucsszuper, ez az ovi pedig olyan nagyszerü hely, hogy a gyerekek hétvégén és szünetben is die akarnak járni. Mivel ezt a mantrát már a nyílt napon és az ismerkedési délutánon (mert ilyen is Volt ám) is Volt már szerencsém többször is végighallgatni, kezdem azt hinni, hogy erre külön tréningeket tartanak a szülöknek.

Ügyesek voltunk, dicséretet is kaptunk, söt újra vissza ülhettünk a kis asztalkákhoz és újra vehettünk a kis tálkákból. Ezt követöen önkéntes alapon beszámolók következtek a páros beszélgetésekröl.

A beszámolókat követöen felmerült a kérdés, hogy ki kit pelenkázhat. Ugyanis van egy új nevelö az oviban, történetesen egy férfi. Akinek ellenérzése van azzal kapcsolatban hogy egy óvó-bácsi pelenkázza a gyermekét, az négy szemközt jelezheti és természetesen maximálisan figyelembe fogják venni.

Ekkor már erösen közelítettünk idöben a tervezett befejezéshez, 20:50-et mutatott az óra. Gondoltam lassan szedelözködünk és irány haza. De még nem értünk a feladataink végére. Mint azt az elején jeleztem, még várt ránk egy kis kreativ alkotói munka. Ehhez 4 fös csoportokat kellett alkotnunk. A csoportképzö ismérv a Bonbon. Egy kis bonbonos tálka vándorolt körbe, különbözö színü cukorkákkal melyekböl mindenki egyet vehetett. Az azonos színü cukorkákkal rendelkezök alkottak egy csoportot.

Ismét átköltöztünk a másik csoportszobába, ahol már elökészitették számunkra a terepet. Különbözö anyagok, festékek és ragasztó pisztolyok hevertek egy asztalon. Minden csoport kapott egy festövásznat is.

A téma: a fészek melege. Minden fantáziánkat és kreativitásunkat kiélhettük, hogy ebben a témában alkossunk valami 3 dimenziósat a vászonra. Nagy titkot aligha árulok el azzal, hogy minden vászonra egy fészek került. Nálunk kismadárral és tojásokkal. Egy másik csoportban pólyásokkal.. és igy tovább. Azt gondolom mi szülök igazán büszkék lehetünk magunkra. ígéretet kaptunk rá, hogy az alkotásainkat kiakasztják a csoportszobákban, hogy gyermekeink is megcsodálhassák. Hurrá.

Nos, íme az alkotásaink. Az elsö kép az én csoportom remekmüve.

 Ezek pedig a többieké