Még, vagy inkább már nagy-pocakos kismama voltam, mikor összefutottam egy ismerössel, aki akkor már a 8 hónapos kislányát tolta a gyerekkocsiban. Váltottunk pár szót, és többek között a bölcsi-ovi kérdés is felmerült. Elmondta, amit innen - onnan hallottakból már sejtettem - Münchenben nem egyszerü feladat a bölcsibe bejutni. Adott egy két tippet. Igy landoltam például a kita-finder.de oldalon.
Eredetileg az Volt a terv, hogy a kis csemete 1 év 2 hónapos korában közösségbe kerül. Számos oka Volt ennek a tervnek - külön posztot lehetne irni belöle - itt most nem térnék ki rá. Lényeg a lényeg, tudtam, hogy ezt is idöben el kell kezdeni szervezni. Meglepetésemre azt találtam, hogy a 2016 szeptemberi kezdéshez már 1 évvel korábban be kell adni az igénylést. Az általam preferált közeli intézményben egészen pontosan Oktober elején Volt megjelölve egy nap a jelentkezésre. Pontosabban nem is egy nap, hanem csupán 2 óra az adott napon. Erröl a honlapjukról szereztem tudomást. Adott napon adott idöpontban be is mentem, és becsülettel ki is töltöttem a jelentkezési lapot. Ugyan feltünöen sokan érkeztek abban a rövid 10-15 percben is amig én ott voltam, mégis valamiért biztos voltam benne, hogy az akkor épp csak 3 hónapos szemünk fénye a kiválasztottak között lesz. Nem igy történt.
Következö év április-májusára ígérték az értesítést, de május végén még mindig nem Volt semmi infom, igy hat felhívtam öket. Az óvodavezetö elmondta, hogy csak azokat értesítik ki akik felvételt nyertek, ha nem kaptam levelet, akkor az egyértelmüen NEM. (És ha csak elveszett a postán??)

A nyár elején aztán mégis jött egy levél, miszerint nagyon sajnálják, illetve ize´... dehogy sajnálják, egyszerüen nincs hely és kész. Viszont amíg anyuka (vagy apuka) van otthon a kicsivel, addig a bajor állam anyagilag támogatja a családot - mégpedig havi 150 Euro összeggel, egészen 3 éves koráig, összesen Maximum 22 hónapon át. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha a gyermek olyan intézménybe kerül amely nem kap támogatást a várostól vagy a tartománytól. Kvázi ez az összeg egészen egyszerüen rá van szánva minden itt élö kisgyermekre - vagy az intézmény kapja vagy a család közvetlenül. Szerintem szuper. Van viszont egy apró szépséghibája a történetnek, de erröl majd késöbb. Ez az úgy nevezett "Landeserziehungsgeld" (milyen szép szó, ugye?) egyébként már elég régóta létezik itt, de néhány évvel ezelött valamiért átmenetileg megszüntették.

Nagyon nem voltam elkeseredve, mert tényleg elképesztö mennyi élményt ad a pici gyermekkel töltött idö. És persze hozzátartozik a történethez, hogy a munkahelyre Sem igyekszem vissza kézzel-lábbal. A pici 6 honapos kora óta itthonról dolgozom, ez nekem egyelöre nagyon bejön. A fönököm és a kollegák nem repesnek az örömtöl, de az legyen az ö gondjuk. En meg nem fogom idegenre bizni a gyermekem azért, hogy az igy megkeresett pénzt a baby-sitternek adjam. Itt jegyzem meg, hogy nagyon nem vagyok én túlfizetve könyvelöként.

Következö éven ismét beküldtem az igénylést, azúttal már sokkal több helyet céloztam meg. De persze újra elutasítottak.

Kezdtem aggódni, hogy esetleg az óvoda kereséssel is hasonló nehézségeink lesznek.